Add meg az e-mail címed a teljes útmutató letöltéséhez.
E-mail CAPTCHA
A tűzoltó sprinkler rendszereket meghatározott előírások és szabványok szabályozzák a megfelelő telepítés és működés biztosítása érdekében. A legfontosabb előírások közé tartozik az NFPA 13 a standard telepítésekhez, az NFPA 13R a lakossági épületekhez és az IFC (Nemzetközi Tűzvédelmi Szabályzat) az általános építési követelményekhez.
Amikor a tűzoltó sprinkler rendszerek szélesebb körű elterjedésének előmozdítására szolgáló legjobb módszerek rangsorolásáról kérdezték őket, a tűzoltó sprinkler rendszerek szószólói a használatuk növelését célzó 10 gyakori stratégia közül a tűzvédelmi előírásoknak adták a két legmagasabb pontszámot. „A előírásírók meggyőzése arról, hogy meghatározott célú sprinkler rendszerek szükségesek legyenek” (10-ből 7,3). A második legmagasabb pontszámot (7,0) a „Tűzoltó hatóságok ösztönzése a tűzoltó sprinkler rendszerek népszerűsítésére” kapta, ami szabályozási előírások módosításán keresztül is megvalósulhat.
Ebben a blogbejegyzésben a tűzvédelmi előírások témájába fogunk mélyedni – konkrétan abba, hogy mi is az az előírás, és milyen szerepet játszanak a tűzoltó sprinklerek? Ez a blogbejegyzés az IFSA Automatikus tűzoltó sprinkler rendszerek népszerűsítéséről szóló útmutatójának: Érdekvédelmi ütemterv negyedik fejezetének, a „Tűzvédelmi előírások és tűzoltó sprinklerek” című résznek a legfontosabb pontjait tartalmazza.
Kormányzati kötelezettség a tűzvédelem biztosítására
A tűzvédelem személyes és kollektív felelősség is. Munkahelyeken, kereskedelmi ingatlanokban és társasházakban jellemzően az operatív irányításért felelős személy felelős a tűzvédelemért. Amikor azonban biztonsági kockázatok állnak fenn, a kormányoktól elvárják a beavatkozást a lakosság védelme érdekében.
Ez a beavatkozás a kormány rendőri hatáskörébe tartozik, amely széleskörű hatáskör a közbiztonság, a közegészségügy és a közjólét biztosítására. A rendőri hatalom lehetővé teszi a kormányok számára, hogy olyan intézkedéseket hozzanak, mint a veszélyes építmények lebontása, az oltások kötelezővé tétele, a tömegközlekedés szabályozása vagy a veszélyes gyakorlatok, például a lakossági tűzijátékok vagy a faépületek használatának tiltása a városokban a tűzvédelem érdekében.
Ahhoz azonban, hogy a kormányzati beavatkozás indokolt legyen, a közérdeket kell szolgálnia, ésszerűen szükségesnek kell lennie, és nem róhat indokolatlan terheket az egyénekre. A bírói felügyelet segít biztosítani, hogy ezeket a hatásköröket ne használják vissza, és ne alkalmazzák olyan módon, amely igazságtalanul beavatkozik a jogszerű tevékenységekbe.
Az építési és tűzvédelmi előírások rövid története
Az épületbiztonságra vonatkozó legkorábbi ismert kormányzati szabályozás Hammurabi, Babilon 6. királyának törvénykönyvében található, amelyet Kr. e. 1754-ben adtak ki. A törvénykönyv 282 szabályt tartalmazott, amelyek meghatározták a kereskedelmi interakciók normáit, valamint bírságokat és büntetéseket szabtak ki az igazságosság követelményeinek megfelelően. A törvényt 1901-ben fedezték fel, egy hatalmas, ujj alakú kőoszlopba vésve.
871-ben Nagy Alfréd, Anglia királya tűzmegelőzési intézkedéseket vezetett be, beleértve a főzőtüzek éjszakai letakarását, 1189-ben pedig London polgármestere kőből készült falak építését javasolta a tűz terjedésének megakadályozása érdekében. Az az elképzelés, hogy nem éghető anyagokat kell használni a tűz terjedésének megakadályozása érdekében, eljutott az Egyesült Államokba. A legkorábbi amerikai városok, mint például New York és Boston, megkövetelték, hogy a lakóházakat téglából vagy kőből építsék, pala- vagy cseréptetővel a tűz terjedésének korlátozása érdekében.
1896-ban a Nemzeti Tűzvédelmi Biztosok Tanácsa (NBFU) kidolgozta első modellépítési törvényét, és sikertelenül lobbizott annak New York állam általi elfogadásáért. Ez az erőfeszítés az NBFU Építési Szabályzat 1905-ös kiadásához vezetett, amelyet az első „modellépítési szabályzatnak” tekintenek, amely az épületek építésére vonatkozó műszaki követelmények teljes gyűjteménye, kifejezetten úgy megfogalmazva, hogy azt egy kormány törvénybe iktassa. Ezt az NBFU modellszabályzatot később Nemzeti Építési Szabályzat néven tették közzé, és 1967-ig rendszeresen frissítették.
Ez a kódex úttörő szerepet játszott az olyan alapvető kódexelvek kidolgozásában, mint az épületmagasságra és területre vonatkozó követelmények, a kijáratok módjai, a tűzálló szerkezetek, az aknaburkolatok, a mellvédek, a tűzfalak és ajtók, a tűzgátló és tűzoltó rendszerek.
Az 1905-ös NBFU modellkódex követelményeket tartalmazott az épületek egyes részeiben, beleértve a kereskedelmi és gyártóüzemek föld alatti területeit is, telepítendő sprinklerrendszerekre vonatkozóan. Az Egyesült Államokban a nagyvárosok, mint például New York és Chicago, megengedhették maguknak, hogy saját építési szabályzatokat írjanak és frissítsenek. A kisebb városok és államok úgy döntöttek, hogy regionális csoportokba tömörülnek, hogy további modellépítési szabályzatokat írjanak és rendszeresen frissítsenek a biztosítási ágazat előírásainak alternatívájaként.
NBFU Nemzeti Építési Szabályzat. Ezek a következőket tartalmazták:
- 1927 – Az Egységes Építési Szabályzat, amelyet az Építési Hivatalosok Nemzetközi Konferenciája (ICBO) adott ki
- 1947 – A Déli Építési Szabályzat Kongresszusa (SBCCI) által kiadott Standard Építési Szabályzat
- 1950 – Az Építési Szabályzat (Basic Building Code), amelyet a Nemzetközi Építési Hivatalosok és Szabályzat-adminisztrátorok Szövetsége (BOCA) adott ki
Bár regionálisan széles körben alkalmazzák, a követelmények eltérései közöttük és az állami vagy helyi szintű elfogadásuk módjában gyakran olyan konfliktusokat okoztak, amelyek akadályozták az építési eszközök, módszerek és anyagok fejlődését joghatóságról joghatóságra.
ICC és NFPA kódok
E problémák megoldása érdekében a három szabályozási szervezet 1972-ben megalapította az Amerikai Építési Hivatalosok Tanácsát (CABO), majd végül 1994-ben egyesültek, létrehozva a Nemzetközi Szabályzat Tanácsát (ICC). Az ICC jelenleg egységes modellszabályzatot fejleszt, amely magában foglalja a Nemzetközi Építési Szabályzatot (IBC), a Nemzetközi Tűzvédelmi Szabályzatot (IFC) és más speciális szabályokat olyan területekre, mint a vízvezeték-szerelés, a gépészeti rendszerek és az energia.
A Nemzetközi Kereskedelmi Kamara (ICC) nem az egyetlen, amely adaptálható modellkódexeket készít. A Nemzeti Tűzvédelmi Szövetség (NFPA) is kiad egy modell tűzvédelmi kódexet (NFPA 1), egy modell építési kódexet (NFPA 5000) és egy „Életbiztonsági Kódexet” (NFPA 101), amelyek mindegyikére széles körben hivatkoznak, átvesznek és betartatnak az Egyesült Államokban és világszerte.
A legtöbb építési szabályzat közös jellemzője a használati osztályozások rendszere, amely a kockázatértékelés alapja. Ezek az osztályozások elismerik, hogy a tűzveszély szintje összefügg az épület vagy szerkezet használatának módjával, mind az épületben tartózkodó személyek, mind az épület tartalma tekintetében. A minimális tűzvédelmi követelmények közé tartozik a tűzállóság, a szükséges menekülési útvonalak, a megengedett burkolóanyagok éghetősége, a riasztó- és tűzoltó sprinkler rendszerek, valamint a védelem egyéb szempontjai a használati osztályozástól, az épület területével és magasságával együtt függenek.
Az időszakos modellkódexek elfogadásán alapuló építési szabályozási rendszer egyik előnye, hogy a modellkódexeket rendszeres ütemterv szerint, általában néhány évente frissítik. Ez lehetővé teszi, hogy a kódexek figyelembe vegyék az új technikákat és technológiákat. Emellett lehetőséget ad a nyilvánosság, beleértve az érdekvédelmi csoportok véleményét is.
Az Egyesült Államoknak talán a legkiterjedtebb története van a tűzoltó sprinklerekre összpontosító csoporttól. A Nemzeti Tűzoltó Sprinkler Szövetség (NFSA), amelynek alapítása 1905-ig nyúlik vissza, az 1960-as években szakpolitikai döntést hozott a tűzoltó sprinklerek szélesebb körű használatának előmozdításáról az építési szabályzatokon keresztül.
Ahelyett, hogy egyszerűen a szabályzatokon belül kértek volna kibővített tűzoltó sprinkler előírásokat, a sprinklerrendszerek szószólói gyakran olyan ösztönzők vagy „kompromisszumok” létrehozására törekedtek, amelyek ellensúlyozzák a sprinklerberendezések telepítésének többletköltségeit az építés más területein felmerülő költségek csökkentésével, amivel részletesebben is foglalkozunk az alábbiakban. Ez a megközelítés gyakran kevesebb ellenállásba ütközik az építési költségek növelésének megakadályozása mellett elkötelezett fejlesztők és politikusok részéről.
A tűzoltó sprinkler rendszerek, mint kulcsfontosságú életbiztonsági jellemzők elismerése jelentősen megnőtt az elmúlt évtizedekben, mióta először jelentek meg és fogadtak el modellépítési szabályzatokat Észak-Amerikában. Észak-Amerikában is megfigyelhető, hogy a világ más részein is jellemzően a tűzeseteket követő szabályzatfejlesztések történnek. Az érdekvédelmi szervezetek azonban tragikus tüzek nélkül is előidézhetnek szabályzatfejlesztéseket. Bár az Európai Tűzoltó Sprinkler Hálózat (EFSN) csak 2002-ben létezett, 2006-ra már arról tudott beszámolni, hogy sok európai ország kezdi felismerni a sprinkler rendszerek szükségességét a magas épületekben.
Aktív vs. passzív védelem
Az egyik oka annak, hogy a tűzvédelmi követelményeket általában belefoglalják az építési szabályzatba, az, hogy az építőanyagok tűzállósága hagyományosan nagy szerepet játszott a különböző használati területek elfogadható tűzveszélyességi szintjének meghatározásában.
A passzív tűzvédelem az épületelemek, például a tűzgátló ajtók, ablakok, falak és a padló/mennyezet szerkezetek inherens tűzállóságán alapul. Ezeket szabványosított idő-hőmérséklet eljárásokkal tesztelik annak meghatározására, hogy mennyi ideig képesek meghibásodás nélkül ellenállni a tűznek. Mivel ezek az elemek be vannak építve a szerkezetbe, és nem igényelnek aktiválást, „passzívnak” tekintendők. Történelmileg az ilyen tulajdonságokkal rendelkező épületeket „tűzállónak” nevezték, de ma a „tűzálló” kifejezést használják, elismerve, hogy az épület tartalma, nem csak a szerkezete, jelentős tűzveszélyt jelent.
Az „aktív” tűzvédelmi rendszerek ennek az ellentétei, és magukban foglalják az automatikus sprinklereket, tűzjelzőket és füstszabályozó rendszereket, amelyek aktívan reagálnak a tűzhelyzetekre. Ezek közül a sprinkler rendszerek egyedülállóan hatékonyak, mivel képesek aktívan szabályozni vagy eloltani a tüzeket, csökkentve az élet- és vagyonbiztonsági veszélyt. Ez különösen fontos azok számára, akik tűz esetén nem tudnak evakuálni.
Bizonyított hatékonyság
A tűzvédelem passzív megközelítésének hívei gyakran megkérdőjelezik az aktív rendszerek, különösen a tűzoltó sprinkler rendszerek megbízhatóságát. De a passzív rendszereknek is vannak meghibásodási arányaik, amint azt a terepi felmérések és a tűzveszteséggel kapcsolatos tapasztalatok is dokumentálják, amelyek a tűzgátló gátak sérüléseit, a nem megfelelő tűzgátlást, a nem megfelelően záródó tűzgátló ajtókat és csappantyúkat, valamint egyéb hiányosságokat tártak fel. Mégis kevés olyan tanulmány foglalkozik a passzív rendszerek megbízhatóságával, amely könnyen összehasonlítható az automatikus tűzoltó sprinkler rendszerek történelmileg kiváló teljesítményével.
Amikor az NFSA az 1960-as és 1970-es években elkezdte szorgalmazni az automatikus sprinklerrendszerek fokozott elismerését az Egyesült Államokban, az NFSA bebizonyította a sprinklervédelem hatékonyságát két elsődleges forrásból történő tűzoltásban és -szabályozásban.
4.4.1-1. táblázat: Az NFPA sprinklerrendszer-teljesítményének összefoglalása az Egyesült Államokban, 1897–1969
| Teljesítmény | 1897–1924-es szám | 1897–1924 Százalék | 1925–1969-es szám | 1925–1969 százalék |
|---|---|---|---|---|
| Kielégítő | 31,388 | 95.8 | 78,291 | 96.2 |
| Elégtelen | 1,390 | 4.2 | 3,134 | 3.8 |
| Teljes | 32,778 | 100.0 | 81,425 | 100.0 |
Ezen korai statisztikák szempontjából a „kielégítő” teljesítmény azt jelezte, hogy a tűzoltó sprinkler rendszerek megfelelően elfojtották és kontrollálták a tüzet. Ezzel szemben a „nem kielégítő” teljesítmény nemcsak a működő sprinkler rendszer gyenge oltási teljesítményét jelentette, hanem azokat a tüzeket is, amelyek akkor keletkeztek, amikor a vízellátást leállították, vagy a tűz idején más módon nem volt megfelelő, ami az összes „nem kielégítő” incidens körülbelül egyharmadát tette ki.
Részletesebb eseményadatokat gyűjtöttek össze az Egyesült Államok Tűzoltósága által az 1970-es évek közepétől kezdődően működtetett Nemzeti Tűzeset-jelentési Rendszer (NFIRS) segítségével.
4 módszer a hatékonyság biztosítására
Íme négy módszer az automatikus tűzoltó sprinkler rendszerek hatékonyságának biztosítására:
- Rendszertervezési és telepítési szabványok – hagyományosan az építési és tűzvédelmi előírások szabályozzák, hogy hová kell telepíteni a tűzoltó sprinkler rendszereket, míg a hivatkozott szabványok a telepítés módját irányítják. Ezek a szabványok kulcsfontosságúak a sprinkler rendszer hatékonyságának biztosításához, és olyan műszaki részleteket tartalmaznak, mint a sprinkler rendszerek távolsága, az akadálymentesítés, a víznyomás, az áramlási sebesség, a tesztelés és a dokumentáció. Míg a szabványok néha részleges sprinklervédelmet tesznek lehetővé bizonyos veszélyek esetén, a legtöbb követelmény a teljesen sprinklerrel ellátott épületeket részesíti előnyben.
- Sprinkler termékek tanúsítása – a tűzoltó rendszer megbízhatóságának egyik kulcsfontosságú eleme a termékminőség, amelyet a legjobban termékszabványok és tanúsítási programok biztosítanak. Ez magában foglalja többek között a sprinklereket, szelepeket, csöveket, szerelvényeket és tartószerkezeteket. A kormányzati szabályozóknak meg kell határozniuk, hogy mely termékszabványokat kell használni, és mely külföldi vagy belföldi jóváhagyó laboratóriumok elfogadhatók ezen szabványok betartásának ellenőrzésére.
- Rendszertechnikusok Tanúsító Programjai – a tűzoltó sprinkler rendszerek tervezésével, elrendezésével és részlettervezésével foglalkozó személyek számára létrehozott tanúsító programok segítenek biztosítani, hogy a tervezési és telepítési terveket készítő személyek megfelelő képesítéssel rendelkezzenek.
- Ellenőrzési és tesztelési követelmények – a sprinkler rendszereket rendszeresen ellenőrizni, tesztelni és karbantartani kell a megfelelő teljesítményük biztosítása érdekében. A tűzoltó szivattyúkat és más mechanikus alkatrészeket rendszeres gyakorlással kell ellátni a teljes működőképességük biztosítása érdekében. Mindenekelőtt a vízellátást szabályozó szelepeket nyitott és üzemkész állapotban kell tartani, amit a legjobban elektronikus felügyelettel és megfelelő riasztásokkal lehet biztosítani, amelyek folyamatosan kommunikálnak az állandó személyzettel ellátott felügyeleti állomásokkal.
Tűzoltó sprinkler ösztönzők az építési szabályzatokban
A „Gazdasági ösztönzők létrehozása az építési szabályzatokban a sprinklerrendszerekhez” című javaslatot 6,9-es pontszámmal a harmadik leghatékonyabb stratégiának értékelték a sprinklerberendezések használatának növelésére. Ezt hagyományosan az úgynevezett „sprinkler kompromisszumokkal” érték el. Ez arra utal, hogy az építési szabályzatokon belül olyan tervezési alternatívákat engedélyeznek, amelyek lehetőséget adnak a tervező szakembereknek más tűzvédelmi intézkedések csökkentésére, ha az épületben tűzoltó sprinklerberendezéseket szerelnek fel, mivel azok egyenértékű vagy magasabb szintű védelmet nyújtanak. Ezeket az ösztönzőket „tűzoltó sprinkler tervezési alternatíváknak” és egyes esetekben „sprinkler kompromisszumoknak” is nevezik, a helyi terminológiától függően.
A leggyakrabban alkalmazott sprinklerkompromisszum vagy ösztönző az épület vagy tűzszakasz magasságának és/vagy területének megengedett növelése az adott foglaltság esetén, ahol az épületet a hatályos országos szabványnak megfelelően sprinklerizálják.
A negyedik fejezet teljes tartalmának elolvasásához – beleértve a rendszerhatékonysággal kapcsolatos tanulmányokat, a rendszertervezési és telepítési szabványokat, a tanúsítványokat, valamint két esettanulmányt a tűzoltó sprinklerek ösztönzőiről – töltse le a teljes útmutatót.
Figyelje a sorozat következő blogbejegyzését, amely az Automatikus tűzoltó sprinkler rendszerek népszerűsítésének útmutatójáról szól: Ütemterv az érdekképviselethez. A bejegyzés az ötödik fejezet, a „Szabályozási változások végrehajtása a szabályozási környezetben” tartalmát emeli ki.